egy reggel attól is tud szép lenni hogy az ember a kis viskója ablakán kitekintve nem paneldzsungelt lát. már eleve jó hogy ha van saját viskója az embernek, aztán az is jó, ha van ablaka. további jóság, hogy képes látni. ha ez mind nem elég, na akkor jöhet a hab a tortán, akkor jöhet a látvány ami elkápráztatott
a történet onnan érdekes hogy világ életemben vidéken éltem, kivétel ezalól az utóbbipár év amit pesten sikerült eltöltenem. persze remekül el lehet lenni, mert azért kifejezetten kényelmes hogy hajnali háromkor el tudok menni pizzát venni. de azért megvannak a maga hátulütői. ha a zajt, a büdöset, és az udvariatlan embereket nem számitjuk, akkor már csak leginkább az hiányzott nekem, hogy kimehessek az udvarra, ahol mondjuk jólesően ki tudok feküdni a fűre.
egy szó mint száz, vidékre költöztem, és minden reggel hálával gondolok magamra amiért meghoztam ezt a döntést. azt úgy kell elképzelni, hogy a kertben nőlnek fák nem túl sűrűn, majd a kert végében pedig sűrűn. egyes helyeken ezt már erdőnek mondanák, én csak a kert után lévő fáknak mondom. reggelente pedig egy kis köd be szokott ülni a távoli sűrű fák elé, pont a kertben lévő néhány fa köré. mindezt az emeletről látva szó elakad. annyira szép. gyönyörű.