jéé, hogy megváltoztunk

                                                                                                                                                                                                                                                                                       


Az idõ repül, a kép összeáll

Egy keresztrejtvény, ha jól betalál

Álmodban is csak fejted és fejted

A válaszok tudod, egyre közelebb lesznek

Átéltem százszor mindent, mi volt

Hol a nap nevet rám, hol meg a hold

Voltak napok, és voltak helyek

Nevetnem kéne, de már nem merek

Táncolunk, csak táncolunk

Észre sem vesszük, és már változunk

Volt már olyan, hogy áthatott

Minden szavad, minden mondatod

Már tudom,tudom majd visszatér

Mindenkivel csak annyit, annyit ér

megváltozunk. mindannyian. minél több idő telik el, annál inkább. nemrég találtam egy adatbázis-t, ahol korábbi beszélgetések voltak eltárolva. beleolvastam, tetszett. gondoltam miért ne lehetne ugyanúgy folytatni, mint ahogy akkor ott abbahagytuk. ilyenkor azonban figyelembe kell venni azt is, hogy elmúlt sok év. abból derül ki hogy megváltoztunk, hogy ugyanazt a mondatot immár sértésnek fogjuk fel, ami akkoriban jópofának számított. jéé, hát miért van ez így? fene se tudja, de örökre gyereknek kéne maradni mindenkinek. olyan jó lenne ha nem csak én tudnám valamennyire megőrizni ezt a dolgot, hanem mások is. miért savanyodnak meg az emberek miközben öregednek? minden öreg boldogtalan? senki sem érti a viccet? ugyanazt a viccet amin korábban még együtt nevettünk?

Kód újratöltése