beszélgetni egy csövessel

                                                                                                                                                                                                                                                                                       


nap mint nap eszembe jut, hogy beszélgetni kéne egy-két csövessel. arról, hogy hogyan jutottak ide, mi az életük története. miért nem jutnak ki a gödörből. meg csomó ilyen dologról. de nincs merszem. tartok tőle, hogy bajom eshet, hiszen nem dicsőség csövesnek lenni, és ha valaki úgy érzi, épp megszégyenítik, akkor csúnya dolgokra képes, hogy megbosszulja az önbecsülésén esett csorbát. attól is tartok, hogy emellett kínos is lesz az egész mindkettőnknek. vagy esetleg olyan dolgot tudok meg, amiről jobb nem is tudni. lehet, hogy csak simán nem akar beszélni, egyszerűen csak egy felesre gyűjt. pedig annyiszor elképzeltem már, odamegyek hozzá - szinte bármelyikhez - és elhívom ebédelni, közben jól kifaggatom. de nem, még nem. pedig biztos olyan élettapasztalata van, amire tuti érdemes odafigyelni.



Kód újratöltése