510

                                                                                                                                                                                                                                                                                       


jövök hazavelé a velencei tóról. vagyis csak jönnék, mert a vonat... hogy finoman fogalmazza kicsit zajos. nem, kivételesen nem az utasokkal van baj, nem is hozott senki egész úton ugató dögöt magával. na szóval nem finomkodok. fucking kibaszott kurva hangos volt az a szar, amin bemondták, hogy velence.

elsőre azt hittem hogy véletlen. másodikra okés, mondom pont egy rossz hangszóró alá ültem, így átsétáltam vagy 8-10 ülést és csüccs. de nem, ott is üvöltve bömbölt. okés, velem nem csesztek ki, elő az mp3-ast full hangerő, igy már kibirható volt. na de jött ám a kaller. jegy odaad, cserébe egy kérdés: "nem lehetne halkabbra venni? csak egy picit" válasz: "nem, már kérdeztem a mozdonyvezetőt, fixálva van". oké, zene visszakapcsol, elvoltam. a déliben meg összefutottam haverral aki ott helyben dolgozik. mesélem neki, erre röhög. azt mondja ott van potméter a mozdonyvezetőnél, csak kikapcsolja magánál a hangot, és feltekri, hogy azért behallatszódjon. hát a kurvaanyját. ja, meg azt is meséli, hogy van amikor hajnalban hallják - a vonaton kívül - ahogy jön be, hogy mennyire hangos. egyszer meg kéne hekkelni, rákötni valami jó kis prosectúra számot :)

elbúcsúztam havertől aztán vettem két gombóc fagyit. 240 ft-ért. jobban mondva két félgombócot, mert ugye a félgömb alakú kanálról jól le kell húzni a felesleget. mindegy adtam 250-et, és volt pofám megvárni a visszajáró 10est. pedig a csaj mindent megtett, jó egy percig váratott, beszélgetett, másfelé figyelt, de én csak vártam. sajnáltam a borravalót az amúgyis méregdrága miniatűr fagyiért. ja, és vagy 5-8 percet kellett rá várni, mert a bolt előtt trécselt.

aztán lefelé menet épp azon filóztam hogy metróval vagy felszini közlekedéssel induljak neki átvágni a városon, amikor is egy agyonszegecselt, kimondottan rosszul öltözött igazi punk csóka szólt utánam, hogy nincs-e egy kis apróm. már épp kezdtem volna mondani a sablon szöveget hogy nincs, de csak folytatta hogy mennének prosectúra koncertre. felcsillant a szemem, mondom hol lesz? wigwamban. ejha mondom az drága hely - közben a kezébe nyomtam azt a tizest amit szorongattam, és a fagyisnak sajnáltam odaadni, meg nyúltam a pénztárcám felé és adtam neki, nekik egy ötszázast. hát teljesen el volt képedve, nem győzte megköszönni, meg nagyba ajánlgatta a piáját. de hát fagyiztam. közben azon morfondíroztam már, hogy miért is nem megyek, de fáradt voltam, szóval magamban nemet mondtam. aztán jó szórakozást kívántam nekik, és otthagytam őket. az úton még találkoztam pár hasonló egyénnel, mosolyogtam csak.

igazából pontosan tudom milyen neki, igaz ennyire elvetemült punk nem voltam sosem mint ők, de imádom a zenét, és mentem már úgy koncertre, hogy csak a belépőre tellett. ajj, ha ilyenkor valaki megkinált a söréből, az de jólesett. remélem ha felnőnek, eszükbe jut ez a nap, és ugyanígy segítenek majd azoknak a punkoknak, akik tőlük fognak kunyerálni. mert punknak lenni jó. éljen a dal - ahogy ő mondta búcsúzóul. éljen :)

Kód újratöltése